Az eredetileg restaurálást és szobrászatot tanult művész a kortárs festészetben találta meg saját útját. A legnagyobb hatást Michelangelo, Jacopo Pontormo, Lucian Freud, Gerhard Richter és Jenny Saville gyakorolták rá. Festészeti stílusa főként az expresszionizmus és a realizmus jegyeit hordozzák. Szándékosan szembefordul a poszthumán és az AI hatásokkal, az ember eredetisége foglalkoztatja. Arra helyezi a hangsúlyt amit csak emberi szem és emberi szív láthat meg, az örök ember személyes atmoszféráját.
„Nem kívánok mást mint, hogy magával ragadjon a kimondhatatlan és az érthetetlen. A teremtett ember formáját és annak személyes „beszédét” hogyan lehetne megérteni, vagy szavakba önteni? Ebben csak gyönyörködni lehet és érezni a belső eufórikus kényszert, hogy meg akarom fogni és át akarom érezni alkotásának és teremtettségének gyönyörét.”
