Bors Györgyi

A Bors Györgyi féle “Egyetemes Önreflexió”

A Balaton közelében, Tapolcán született 1977-ben, 8 évesen nővérével állami gondozásba kerültek. Ekkor kezdett a művészet felé fordulni.

A művész által megélt elveszettség és gyökértelenség, valamint a gyógyító és transzformáló hatású alkotófolyamat összekapcsolása indította el az Egyetemes Önreflexió alkotóprogramjának érzelmekkel fűtött kidolgozása irányába.
Bors képein bonyolult térbeli formák és síkok rendszere lebeg egy adott színből levezetett színskála előtt. A lebegtetés a konstruktivista és szuprematista művészet vívmánya, melyek a síkgeometrikus alkotásaiknak térbeli illúziót adtak, emellett a két izmus által hirdetett egyetemesség eszméjét is támogatták. A Bors Györgyi által megteremtett közeg szerepe is ugyanez, vagyis a fő motívum vagy motívumfüzér által hordozott üzenetet hívatottak egyetemes rangra emelni eme időtlenségben lebegtetett, de lágy líraisággal kifejezett térillúzió által.

A kompozíció alapját minden esetben mérnöki pontossággal megfogalmazott térgeometriai alakzatok és látszólag kiterjedés nélküli síkok alkotják, valamint bizonyos sorozatokon lírai megmunkálású informel felületek vagy motívumok lágyítják a precíz térgeometria kemény éleit, hűvösségét. A térgeometria ezen “élessége” Bors esetében utal az élet veszélyeire, a fenyegetettség érzésére is. A jelentéstartalom azonban nem áll meg ennél, hiszen a vászonra felvitt geometria által teremtett rend és rendszer a rendezettségbe vetett hitet és reményt árasztja magából. A gömb gyakori alkalmazása már túl mutat ezen, a gömb felülete felfogható az emberi létezés teljes palettájaként, testként szemlélve pedig a tökélesség szimbólumaként is, mely sok esetben, mint az üzenet kiinduló- vagy végpontjaként kerül megfogalmazásra Bors által.